Élet a jogellenes felmondás után
(Jogellenes munkáltatói felmondás – 2. rész)

„Miben hasonlít egymásra a Jedi lovag, a király és a munkavállaló? - Mindegyikük vissza tud térni.”
(Egy, a neve elhallgatását kérő jogi szaknyelvi oktató)

Korábbi cikkünkben említettük, hogy az angol jog szerint ’unfair dismissal’ (jogszabályi rendelkezést sértő munkáltatói felmondás) esetén a munkavállaló többek közt követelheti a munkaviszonya helyreállítását, továbbfoglalkoztatását is. Míg a magyar munkajog e jogintézményt is viszonylag egységesen szabályozza (ld. pl. Mt. 83. §), az angol jogban két fő megoldás ismert:
 
- Reinstatement esetén a bíróság a munkavállaló jogviszonya megszüntetését megelőző (eredeti) munkakörében való továbbfoglalkoztatását rendeli el, a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszonyát meg sem szüntették volna. (Álláspontunk szerint ez a jogintézmény hasonlít jobban a magyar jog által alkalmazott megoldáshoz.)
 
- Előfordulhat azonban, hogy valamilyen oknál fogva nincs lehetőség a munkavállaló eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására (pl. a munkakört átszervezés során megszüntették), ilyen esetben a bíróság elrendelheti, hogy a munkáltató a munkavállalót a bíróság által meghatározott feltételeknek megfelelő más munkakörben foglalkoztassa tovább: ez a megoldás a re-engagement.
 
A fenti két jogintézményt együttesen a szaknyelv esetenként re-employmentnek nevezi: közös vonásuk, hogy a bíróságot széles körű mérlegelési jog illeti meg (nem köteles például elrendelni a továbbfoglalkoztatást, ha nem tartaná azt igazságosnak és méltányosnak – e körben említhető, ha a munkavállaló maga is közrehatott a munkaviszonya megszüntetésében), valamint maga a továbbfoglalkoztatás egyik esetben sem kényszeríthető ki, annak elmaradása esetén a munkáltató csupán (többlet)kártérítés fizetésére köteles.
 
(Szerző: dr. Szabó Zoltán)