„Múlt héten már kerestelek, hogy van az angolul, hogy ’nyeles telek’?” – merült fel a kérdés „Ingatlanjog angolul”-tanfolyamunkon, mi pedig utánajártunk.

 
A magyar jog szerint a nyúlványos (nyeles) telek „a telekfelosztás során keletkező olyan telektömbön belüli telek, amely csak – a ki- és bejárásra, valamint a közművek elhelyezésére alkalmas – nyélszerű résszel kapcsolódik a köz- vagy magánúthoz” (ld. a telekalakításról szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet 2. § a) pontját).
 
’Great minds think alike’ – tartja a mondás, és ez most is igaz: az angolszász gondolkodás ugyanis a magyar megoldásra emlékeztető módon közelíti meg a kérdést, a szóban forgó telekformát egy nyeles zászlóhoz hasonlítva. Így tehát a nyeles telek angol neve flag lot, ahogy az pl. ebben a portlandi telekalakítási tájékoztatóban is látható:
https://www.portlandoregon.gov/bds/article/72524
 
Akinek rövid kis cikkünk alapján megtetszett a ’flag lot’ és szeretne egyet otthonra, annak mi más zenei aláfestést is ajánlhatnánk a kialakításához, mint a 2010-es labdarúgó-világbajnokságról már jól ismert dalt: https://www.youtube.com/watch?v=WTJSt4wP2ME
 
(Szerző: dr. Szabó Zoltán)

Forfetírozás

Amikor a „Szerződések joga angolul”-tanfolyamunkon megbeszéljük, hogy mennyi érdekes dolgot lehet csinálni egy joggal, kitérünk a ’to forfeit a right’ (főnév: ’forfeiture’) fogalmára is: elveszíteni egy jogot, általában valamilyen magatartás szankciójaként (a ’to lose a right’-tal rokon fogalom). Több hallgatónk feltette már a kérdést, hogy van-e ennek bármi köze a forfetírozáshoz – és még több hallgatónk, hogy egyáltalán mi az a forfetírozás?
 
Bár a kifejezés első hallásra úgy hangzik, mint egy konyhai praktika ínyenceknek (mint pl. a blansírozás vagy a marinálás), valójában egy finanszírozási megoldás: meghatározott követelményeknek megfelelő (pl. bank által garantált) követelések pénzügyi intézmény általi megvásárlása, visszkereseti igény nélkül (’without recourse’). Az angol jogi szaknyelv ezt a jogintézményt ’forfaiting’ (ige: ’to forfait’) néven ismeri – ismét olyan kifejezéspárral találkoztunk tehát (hasonlóan a korábban ismertetett ’costumer’ és ’customer’-pároshoz), ahol az írásmódban kicsi, a jelentésben viszont igen nagy különbségek rejlenek.

Figyeljünk tehát oda, hogy pontosan azt írjuk-e, amit szeretnénk – akár jogi szöveget szerkesztünk, akár szódolgozatot írunk a fent említett tanfolyamon. :)
 
(Szerző: dr. Szabó Zoltán)
 

Élet a jogellenes felmondás után
(Jogellenes munkáltatói felmondás – 2. rész)

„Miben hasonlít egymásra a Jedi lovag, a király és a munkavállaló? - Mindegyikük vissza tud térni.”
(Egy, a neve elhallgatását kérő jogi szaknyelvi oktató)

Korábbi cikkünkben említettük, hogy az angol jog szerint ’unfair dismissal’ (jogszabályi rendelkezést sértő munkáltatói felmondás) esetén a munkavállaló többek közt követelheti a munkaviszonya helyreállítását, továbbfoglalkoztatását is. Míg a magyar munkajog e jogintézményt is viszonylag egységesen szabályozza (ld. pl. Mt. 83. §), az angol jogban két fő megoldás ismert:
 
- Reinstatement esetén a bíróság a munkavállaló jogviszonya megszüntetését megelőző (eredeti) munkakörében való továbbfoglalkoztatását rendeli el, a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszonyát meg sem szüntették volna. (Álláspontunk szerint ez a jogintézmény hasonlít jobban a magyar jog által alkalmazott megoldáshoz.)
 
- Előfordulhat azonban, hogy valamilyen oknál fogva nincs lehetőség a munkavállaló eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására (pl. a munkakört átszervezés során megszüntették), ilyen esetben a bíróság elrendelheti, hogy a munkáltató a munkavállalót a bíróság által meghatározott feltételeknek megfelelő más munkakörben foglalkoztassa tovább: ez a megoldás a re-engagement.
 
A fenti két jogintézményt együttesen a szaknyelv esetenként re-employmentnek nevezi: közös vonásuk, hogy a bíróságot széles körű mérlegelési jog illeti meg (nem köteles például elrendelni a továbbfoglalkoztatást, ha nem tartaná azt igazságosnak és méltányosnak – e körben említhető, ha a munkavállaló maga is közrehatott a munkaviszonya megszüntetésében), valamint maga a továbbfoglalkoztatás egyik esetben sem kényszeríthető ki, annak elmaradása esetén a munkáltató csupán (többlet)kártérítés fizetésére köteles.
 
(Szerző: dr. Szabó Zoltán)
 
 
 

„Egyszer minden véget ér.” (egy Captain Obvious-díjas filozófus)
 
…és a fenti idézet a munkaviszonyra is igaz, jogrendszerektől függetlenül. A részletekben viszont a magyar és az angol jogi szaknyelv már lényeges eltéréseket mutat.
 
A munkajogi gyakorlatban aránylag gyakran előfordul, hogy a munkáltató felmondása valamilyen okból jogellenes (pl. az indokolás nem jogszerű; felmondási védelembe ütközik stb.). A magyar jogi nyelv ezt a helyzetet több más esettel együtt lényegében egységesen kezeli, a „munkaviszony jogellenes megszüntetése” körébe sorolja, az angol terminológia azonban ennél árnyaltabb:
 
1) Amennyiben a munkáltató felmondása a munkaszerződés valamely rendelkezését sérti (az angol szakirodalom ide sorolja pl. a munkaszerződésben meghatározottnál rövidebb felmondási idő biztosítását), az angol jogi szaknyelv a ’wrongful dismissal’ kifejezést használja. Ebben az esetben a munkavállaló igényérvényesítési lehetősége viszonylag szűk körű, főszabályként csupán kártérítést (damages) követelhet.
 
2) Előfordul azonban, hogy a munkáltató felmondása nem a munkaszerződés, hanem valamely jogszabály vonatkozó rendelkezését sérti (pl. a munkaviszonyt a munkavállaló várandósságára hivatkozással szünteti meg). Ebben az esetben a jogellenes felmondás elnevezése ’unfair dismissal’ és a munkavállaló által érvényesíthető igények köre is tágabb: kárai megtérítésen túl a jogviszonya helyreállítását, továbbfoglalkoztatását is követelheti. Hogy hangzik ez angolul? Hamarosan kiderül…
 
(Szerző: dr. Szabó Zoltán)

Amikor a Szerződések joga angolul tanfolyamainkon a fordítást gyakoroljuk, többször elhangzik a fordítás „nulladik lépése”: kapcsoljuk át a helyesírás-ellenőrzőt angol nyelvre, mert ez sok pontatlanságtól, félregépeléstől óvhat meg minket. A házi feladatok lefordítása során viszont több hallgatónkban felmerült már a kérdés: „A „vásárló”-t, „megrendelő”-t ’costumer’-nek fordítottam, a helyesírás-ellenőrző nem is jelezte hibának, miért javította ki mégis a tanár?”.

 
A válasz a részletekben rejlik: a ’costumer’ (’o’ után ’u’) létező szó, ezért fogadja el a helyesírás-ellenőrző, azonban a jelentése „jelmezkészítő”, nem pedig az, amit a hallgató ki kívánt fejezni. A „vásárló”, „megrendelő” angol megfelelője a fentihez igen hasonló ’customer’ (’u’ után ’o’). Nagyon figyeljünk tehát oda, hogy biztosan azt a szót írjuk-e, amit szeretnénk – különösen, ha egyik tanítványunkhoz hasonlóan egy jelmezkészítő és megrendelője közti szerződést kell megszövegeznünk.
 
Nyelvtörténeti érdekesség, hogy mind a ’costumer’, mind a ’customer’ azonos tőből, a jogászok számára ismerős latin ’consuetudo’-ból (szokás, szokásjog) ered. Az angol nyelv fejlődése során a ’costume’ szót eredetileg azokra a díszes ruhákra használták, melyek illettek a történelmi témájú festményekhez, míg a ’customer’ az a személy volt, aki egy adott kereskedőnél szokott vásárolni.
 
(Szerző: dr. Szabó Zoltán. Felhasznált irodalom: Oxford Dictionary of Word Origins, Second Edition – Oxford University Press, 2009)

Sokak számára ismert, hogy az okiraton szereplő aláírás angolul ’signature’, de mi a helyzet a „kézjegy”-gyel? Az egyik Szerződések joga angolul tanfolyamunkon felmerült a kérdés, mi pedig körbejártuk.

Egyszerű megoldás lenne összerakni a külön-külön lefordított „kéz” és „jegy” szavakat, de így egy olyan nyelvi torzszülöttet kapnánk, aminek még Frankenstein doktor is csodájára járna. :) A megoldás – mint oly sok esetben – itt is a tartalmi megközelítésben rejlik.

Az angol nyelv a név kezdőbetűit, a monogramot ’initials’-nek hívja. Mivel gyakran maga a kézjegy sem több, mint egy monogram, így a „kézjegy” angol elnevezése is lehet ’initials’.

További érdekesség az igen hasonló ige: a ’to initial sg’ jelentése „kézjeggyel ellát”, ahogy az pl. az alábbi, európai uniós jogi szövegben is megjelenik:
’… all stock and financial records and documents checked by those officials shall be stamped or initialled during the control visit.’
(“…az említett tisztviselők által ellenőrzött minden készlet- és pénzügyi bizonylatot és dokumentumot pecséttel vagy kézjeggyel látnak el az ellenőrző látogatás során.” – ld. 826/2008/EK bizottsági rendelet 36. cikk (8) bek.).

Végül pedig egy kis desszert a nyelvi ínyenceknek: az ige 2-3. és –ing alakjának brit írásmódja’initialled, initialling’, míg Amerikában az ’initialed, initialing’ a helyes.  

(Szerző: dr. Szabó Zoltán)

Egy kedves tanítványunk Munkajog angolul képzésünkön érdeklődött a minap, hogy mit takar a munkajogban a ’garden(ing) leave’-kifejezés. Bármennyire is forgatjuk a munka törvénykönyvét, nem találkozunk sem „kertészkedési szabadság”-gal, sem pl. „paprikaszedési munkaidő-kedvezmény”-nyel, és a gyakorlatban is furán hatna, hogy „Bocs, főnök, ma lelépek délben, várnak otthon a karalábék.”.

Az angol megközelítés szerint (is) a munkáltatónak érdekében állhat, hogy a munkavállalót a felmondás közlését követően – de még a munkaviszony fennállása, a felmondási idő alatt – távol tartsa a munkahelyétől („inkább maradjon otthon kertészkedni”), megelőzve így, hogy a távozó munkavállaló bizalmas adatokhoz jusson, elcsábítsa az ügyfeleket stb. Erre figyelemmel a ’garden(ing) leave’ a magyar munkajogban is ismert „felmentési idő”-vel (Mt. 70. §) rokon.

Kérdés volt továbbá, hogy a ’garden(ing) leave’ megfeleltethető-e az Mt. szerinti állásidőnek (Mt. 146. §) vagy versenytilalmi megállapodásnak (Mt. 228. §). Álláspontunk szerint nem, tekintettel többek közt arra, hogy az állásidőnek pl. nem feltétele a munkaviszony megszüntetése (a ’garden(ing) leave’-nek igen) és a díjazása is eltér, míg a versenytilalmi megállapodás a munkaviszony megszűnését követő időtartamra (és nem a munkaviszony időtartamára) határoz meg kötelezettségeket.

A formalitás tekintetében felhívjuk a figyelmet, hogy a ’garden(ing) leave’-kifejezés igen informális ill. szakzsargon-jellegű.

Végezetül, ha a munkavállaló elégedetlen a ’garden(ing) leave’-vel, a munkáltató még mindig érvelhet azzal, hogy https://www.youtube.com/watch?v=beKFjPEU_Fw

(Szerző: dr. Szabó Zoltán)

Mostanra elérte az ingerküszöbömet ez a kifejezés is. :) Arra gondolok, hogy már többször belefutottam Szerződések joga angolul órákon (sajnos helytelenül fordítva angolra) a „véleményezem a szerződéseket” kifejezésbe. Pár napja egy szintfelmérő tesztben szerepelt ismét az „I opinionate contracts”. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor szóljon erről is egy bejegyzés!

Ha megnézünk egy- vagy többnyelvű szótárakat (mert a Google-fordítót nem tartjuk egyedül üdvözítő megoldásnak, igaz? ;) ), valóban létezik ilyen szó, hogy „opinionate”, ami egyértelműen látható, hogy az „opinion” szóból képzett, azonban azt csak az alapos, szóhasználatot is magyarázó gyűjteményekben lehet megtalálni, hogy igazából mire is kell még figyelni ezzel a szóval kapcsoltban: nos, arra tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az „opinionate” bizony leginkább a nagyon határozott, akár előítéletes vélemény, prejudikált álláspont kifejtésére használatos ige. A belőle képzett melléknév, az „opinionated” sem túl pozitív jelző: megrögzött, makacs, nagyképű. Tehát csak óvatosan ezzel a szóval!

De akkor mi a helyes fordítása a fenti mondatnak? Sokszor az egyszerű a legnagyszerűbb. Próbáljunk elszakadni a szótól és szinonimát keresni! Mert miről is van itt szó? Véleményezem, más szóval megjegyzésekkel, kommentárokkal látom el az adott szöveget. Innen már látszik, hogy a „comment” ige nagyon megfelelő lesz számunkra, nem is beszélve arról, hogy az EU-s szövegekben is lépten-nyomon ezt találjuk. Szóval, a javaslatom: „I write comments on contracts”, vagy „I comment on contracts”.

Vélemények? 

A legutóbbi bejegyzésünkkel kapcsolatban érkezett hozzánk a következő kérdés: “Ha ekkora eltérések vannak az angol és a magyar jogi kifejezések tartalma között, akkor hogyan fordítsam angolra a szerződő félt? Vagy ez is egy olyan fogalom, amivel vigyázni kell?”

 Jó hírünk van! A szerződő fél kifejezés létezik, jelentése is az, mint magyarban, azonban mégis vigyázni kell vele nyelvi szempontból. Ebben az esetben az angol nyelv a régies formát tartotta meg és a ‘party of a contract’ helyett ‘party to a contract’ kifejezést használja. Megoldás még az amerikaiak által előnyben részesített ‘contracting party’ kifejezés is.

(A bejegyzés először a Jogi Angol Mizéria blogon jelent meg 2013-ban.)