Amikor a Szerződések joga angolul tanfolyamainkon a fordítást gyakoroljuk, többször elhangzik a fordítás „nulladik lépése”: kapcsoljuk át a helyesírás-ellenőrzőt angol nyelvre, mert ez sok pontatlanságtól, félregépeléstől óvhat meg minket. A házi feladatok lefordítása során viszont több hallgatónkban felmerült már a kérdés: „A „vásárló”-t, „megrendelő”-t ’costumer’-nek fordítottam, a helyesírás-ellenőrző nem is jelezte hibának, miért javította ki mégis a tanár?”.

 
A válasz a részletekben rejlik: a ’costumer’ (’o’ után ’u’) létező szó, ezért fogadja el a helyesírás-ellenőrző, azonban a jelentése „jelmezkészítő”, nem pedig az, amit a hallgató ki kívánt fejezni. A „vásárló”, „megrendelő” angol megfelelője a fentihez igen hasonló ’customer’ (’u’ után ’o’). Nagyon figyeljünk tehát oda, hogy biztosan azt a szót írjuk-e, amit szeretnénk – különösen, ha egyik tanítványunkhoz hasonlóan egy jelmezkészítő és megrendelője közti szerződést kell megszövegeznünk.
 
Nyelvtörténeti érdekesség, hogy mind a ’costumer’, mind a ’customer’ azonos tőből, a jogászok számára ismerős latin ’consuetudo’-ból (szokás, szokásjog) ered. Az angol nyelv fejlődése során a ’costume’ szót eredetileg azokra a díszes ruhákra használták, melyek illettek a történelmi témájú festményekhez, míg a ’customer’ az a személy volt, aki egy adott kereskedőnél szokott vásárolni.
 
(Szerző: dr. Szabó Zoltán. Felhasznált irodalom: Oxford Dictionary of Word Origins, Second Edition – Oxford University Press, 2009)